Kalandra fel!
Jutalomkirándulás

Tés, 2017. február 24-26.


Elérkezett a várva várt nap. Az előző tanévben szervezett "Miklós téri évtizedek" című vetélkedősorozat győztesei vehettek részt a Bakonyban található, Tés községbe szervezett három napos jutalomkiránduláson. 

Hat győztes gyermek,  és három kísérő: Pálfalvi Regina főiskolai (gyakorlatos) hallgató, Rostás Ágnes kollégiumi nevelő és Virt István kollégiumi intézményegység-vezető részvételével vágtunk neki a kalandos versengésnek. Az indulás előtt elkészült az a munkafüzet, ami a tervezett programok, ismeretszerzés feladványait igyekezett előzetes érdeklődést felkeltve, játékos formában megkönnyíteni. Nem véletlenül lett a névre szóló füzet címe: "Kalandra fel!".

Első megállónk Várpalotán volt, ahol beszereztük három napos élelmezésünk nyersanyagait, majd Tés felé vettük az irányt. Elérve a falut és szálláshelyünket gyors "honfoglalás" következett. (A falut és szállásunkat néhányan már jól ismertük, hiszen a tési evangélikus egyház vendégszállóján korábbi kéktúrás kirándulásainkon már kétszer megfordultunk.) 

Az ebédet követően délután belevetettük magunkat a falut övező bakonyi rengetegbe, hogy falevelek, illetve termés alapján próbáljuk jellemezni a környék növényvilágát: cserjéit és fáit. Ezt követte az izgalmas erdei vadászat. Az erdőben elrejtett erdei és háziállatok képeit kellett becserkészni, majd a megtalált példányokat szétválogatni aszerint, hogy melyik erdei és melyik háziállat. (Háziállatra ugyanis nem lövünk.) A zsákmányul ejtett erdei állat pontos megnevezése után következett a trófeaérték meghatározása. (A bagoly megtalálása nem járt trófeaértékkel, hiszen védett állatra sem vadászhatunk.)

A vadászat végén elkezdett szemerkélni az eső. Pár napja még hószállingózásnak örülhettünk, volt jég is bőven. Mindezeknek köszönhetően szóba jöttek a különböző csapadékformák, a víz hőmérséklettől függő halmazállapot-változásai. Szállásunkon elő is került a hűtőszekrényből a korábban odakészített víz jég formában és a hőmérők. Kutatásunk tárgya a víz olvadás és forráspontjának meghatározása, a szilárd (jég), folyékony (víz) és a légnemű (gőz) halmazállapot jellemzőinek megfigyelése. Az eredményeket munkafüzetünkben rögzítettük. Ezt követően a hőmérőket a szabadban helyeztük el, hogy tési tartózkodásunk alatt a levegő hőmérsékletére vonatkozó méréseket végezzünk. Kiváló alkalom volt ez arra, hogy a grafikonon ábrázolt értékek alapján a mínusz és plusz tartományok között mozgó hőmérsékletváltozás mértékét is megállapítsuk. 

Ezt követően újabb "csodafegyver" került elő: nagyítólencsék és mikroszkóp. Ezen eszközök segítségével az erdei apró világ rejtelmeibe igyekeztünk betekinteni. Sajnos a mikroszkóppal nem jártunk sikerrel, szállásunk világítása kevésnek bizonyult. Sebaj, az erős nagyítólencsén megfigyelhettük a mohák világát, a tavasz kicsalogatta zsenge zöld hajtásokat. Estére megéheztünk. A "séfcsapat" pucolta a krumplit, kolbászt szeletelt, kézhez készítették a fűszereket, Pista bácsi a mesterszakács pedig elkészítette a füstölt kolbászos paprikás krumplit.

Szombaton délelőtt a híres tési szélmalmokat és kovácsmúzeumot kerestük fel. Az 1840-ben, illetve 1924-ben épült szélmalmok ma is üzemképesek, kör alakú, zsindellyel fedett tetejük a széliránynak megfelelően elfordíthatók. Kedvező szélviszonyok mellett napi 4-4 mázsa gabonát őröltek. Megcsodáltuk a hatalmas, fából készült fogaskerekes mechanikát, a garat alatti több mázsás malomköveket, terméskő falazatot. Tisztelettel adóztunk a valamikori mesterek: a kőművesek, ácsok, kádárok, molnárok és kovácsok tudása előtt. A kovácsműhelyben a mesterség szerszámaival és a kovácsolt eszközökkel, azok használatával ismerkedtünk.

Délután, tekintettel arra, hogy egy-két kalandozó gyermekünkben, félvén a fáradtságtól rémületet kelt a "túrázni megyünk" kifejezés, egy "kis bakonyi barangolásra" invitáltam a csapatot. Arra a kérdésükre, hogy sokat megyünk-e, a válasz: egy kis erdei séta. Ennek köszönhetően lelkesen vágtak neki a délutánra tervezett, általam eltitkolt 10-12 km-nek. Azt tudtuk, hogy a turistaút jelzettsége nagyon rossz, erre a faluban több helyen kifüggesztett hirdetmény hívta fel a figyelmet. Kiosztottuk az iránytűket, aztán irány az erdő. A jelzettségről csak annyit, hogy turistajelek nem erősen lekopottak, hanem nincsenek. A kanyargós, sokszoros elágazásokkal tűzdelt úton az iránytű sem segített. Bolyongtunk egy kicsit. Némi útkeresés után (7-8 km) a fák között megvillant fehérségről távcsővel megállapíthattuk, hogy templomtorony. Iránytű és térkép segítségével az is nyilvánvalóvá vált, hogy Jásd község templomának tornyát látjuk. Innen már nem volt nehéz megtalálni a Tésre levezető utat, aminek egyetlen hibája volt, miszerint nem le, hanem 4 km-en át felfelé vezet. Ennek ellenére a "túratávtól" rettegők is hősiesen leküzdötték a nehézségeket. Hazatérve ismét összeállt a séfcsapat, előkészítették az alapanyagokat az esti menüsorhoz: sertéspörkölt krumplipürével, vágott káposztával, illetve céklával. Vacsora után előkerültek a munkafüzetek, rajzeszközök, a napi élmények rögzítése kezdődött. Zárásként esti mesét hallgathattunk Mátyás király kovácsáról, illetve Sobri Jóskáról.

Az utolsó nap délelőttjén fájó szívvel pakoltuk össze kutató és alkotóműhelyünk kellékeit, hogy rengeteg élmény és tapasztalat emlékével elinduljunk hazafelé.

                                                                                                                               Virt István
                                                                                                      kollégiumi intézményegység-vezető
                                                                                                                        programszervező


A kirándulás képei